A minap találkoztunk egy rég nem látott, kedves ismerőssel, Zitával. Mosolygott, ahogy szokott, rám nézett, és azt mondta: "Még mindig nem értem, amit írsz."
Edit megkérdezte: "Olvastad a Fringe beköszöntőt?"
A válasz igen volt. Igen meglepő. Nekem. Mert én azt hittem, az életem legkönnyebben emészthető írása. Azt' mégse nem az. Azt' mégse nem az?
Ez az, amiről szóltam vala, a negyedik Kecskemét Fringe köszöntő(m) a negyedik Kecskemét Fringe kiadványban:
Színek és évek
„Minden emberre szükség van, hiszen mindenki egy szín az élet palettáján.”
(Nagy Google testvér szerint William Shakespeare nevéhez köthető idézet, de aki az internetben száz százalékig bízik, bizony mondom néktek, mintha saját kardhalába dőlne, mely által kardhalál lészen őnéki jutalma oktondiságáért.)
Soha nem felejtem el, amikor Lajos kijött az egyik irodalom vizsgáról. Izgulva ráncigáltuk, no, mesélj, mit húztál! Kaffka Margit: Színek és évek. És mit kérdezett? Hogy melyiket olvastam. Én meg mondtam neki, hogy ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit...
És akkor még nem is sejtettük, hogy a színek és évek mennyire nagyon is összetartoznak. Ahogy telnek az évek, változnak a színek. Egyre érettebbek lesznek. Változnak a színpadok, a színfalak, a színterek, a színlelések. Változik a színekhez való viszonyunk. És a színeknek hozzánk való iszonya is. Mindegy, nem terelem, mint Széchenyi a Lánchidat. A Dunát. A dumát. A lényeg, hogy a szürke-fehér-szürke-fehér tengelyen egyensúlyozó tél után végre eljövend a tavasz. Színt hoz az életünkbe, nem keveset.
És megjelennek a tavasz hírnökei. A hóvirág, a gólya, a bodorka, a Kecskemét Fringe felhívása, plakátjai, no meg ez a színes, szemet gyönyörködtető kiadvány. És ez, bizony, már a negyedik, ami azt jelenti, hogy ez már a negyedik Fringe Kecskeméten. Március 25-én ismét felpezsdül a város. Négy napon át táncosok, énekesek, zenakarok, színészek és bábosok lepik el a színpadokat, festményekkel, fotókkal, mindenféle alkotásokkal telnek meg a kiállítótermek. A KIO adja tehát a palettát az alapszínekkel, a vállalkozó kedvűek pedig hozzáteszik a maguk színeit, árnyalatait, keverik és kavarják, lelket, életet, lendületet csempésznek bele, hogy aztán egy olyan kép alakuljon ki erről a négy napról, amire fellépők és nézők nem csak a következő Kecskemét Fringe-ig emlékeznek, hanem azon túl is. Ugye nem kell ecsetelnem, mekkora szerencse, hogy mindez nálunk zajlik, és mennyire el fog kenődni, aki kihagyja ezt az évek során egyre színesebb rendezvényt, melyről kijelenthetjük: minden évben összehozza a színes egyéniségeket.
Utolsó kommentek