Ma úgy terveztem, a hétvégi duplamunka (értsd: mozi szombat-vasárnap reggeltől-estig) ma itthon maradok, és jól megérdemelt szabadidőmet töltöm. Ehhez képest délben már rég nem voltam itthon, és csak hat után érkeztem a Babákokkal és egy nagy doboz székkel.

Okai voltak annak, hogy nem maradtam otthon:

1. Vissza kellett vinnem a szolgálati telefont a moziba. Nekem ugyanis nagyon nem kellett, a többieknek viszont annál inkább. Akarta a fene hazavinni! Csak a zsebemben maradt. Ezért aztán nagyon kellett sietnem.

2. Csak, amikor a Malom sarkára értem, összafutottam Saciékkal, aki épp a Thaiburgerbe igyekeztek. Igaz, nekem nem térkép e thai, mert már rég, még estes koromban felfedeztem, szívesen mentem velük szíves meghívásukra. Nyomtam egy kis adag fekete levest, egy kis adag Maláj csirkét (hú, mennyit ettem akkor régen!). Imádom.

3. Aztán vissza a Malomhoz. Felszaladtam, leadtam a telefont.

4. Óedittel megbeszéltem az ernyős dolgokat, megírtam egy spotot a rádióba, lezsíroztam a megjelenést, egyeztettem, tettem-vettem, végeztem. De, mivel Edit Mozaikol, én vittem haza a babákokat. Csak még nem volt annyi az idő. Így aztán vissza a moziba. Sajnos ilyenkor nem azt nézi, amit szeretne. Mert a kezdet és a vég a lényeg. Hogy időben odaérjen. A moziba, aztán a film után az isibe. Így azt eszi az ember, amit épp kap.
Hát én az Igazából apát kaptam. Aki kapja, marha... hehe

Na jó. Igazából azért izgatott a film. Mert itt forgatták nálunk, Kecskeméten. És épp ennek a filmnek a díszelőadásán - vagy 600 ember egyszerre való moziba zúdulását irányítva - dolgoztam 16-án, kedden. Lehet, hogy egyszer majd elmesélem...

(Azt hiszem, hiába a frappáns cím, ma már nem mesélek a filmről. De előbb-utóbb eljön az ideje. Ez nem fenyegetés. Igéret!)

5. Vissza Edithez, aztán együtt a Babákokért, aztán visszavittük Editet a mozihoz, és elindultunk haza. Útközben felszedtük a székeket, és téptünk haza.

6. Este pingpangparty!