Ma szabadnapos vagyok. Teljesen. Teljesen elméletileg. Erre vártam kábé egy hónapja. Macus végre mehetett isibe, Cson is ott van, Edit dolgozik. Tévedés ne essék, nem azt vártam, hogy mindenki elmenjen itthonról! Hanem azt, hogy kicsit egyedül legyek, és rendezgessem a gondolataimat.

Hogy ez mennyire sikerült ezidáig? Jöjj, és lásd! Ha van hozzá türelmed. És idegrendszered...

1. Majdnem kilenckor keltem. Ez idáig remek volt. Majdnem megvolt a 8 órám alvásilag.

2. Telefonos kisasszony voltam: megcsörrent Edit egyik telefonja. Miután megbizonyosodtam arról, amit addig is sejteni véltem,hogy tudniillik Asszonyom és gyermekeim legkésőbb negyed nyolckor távoztatanak az házból, és rohanvást, kezemben a telefonnal, átnéztem zeget és zugot, hogy hátha nem is kedd van, hanem valami hétvégi nap, és csak jól elbúttak, engem megtréfálandó (palikosan: az én megtréfálásom okán, hehe), kiderült, nem is kedd van, de nem is egy hétvégi nap, hanem szerda. Még jó, hogy nem péntek, jut eszembe Bogárd-Mészöly Gyula, a nagytokájú, hatalmas és rettegett kémiatanárom mondata, mely szerint: "Tudja mé pintökön? Mer az a buzik napja!" És akkor felvettem, és értesítettem a másik végén lévő illetőt, értsd: hívó fél, aki nyilván attól fél, hogy nem veszik fel a telefon, amit csörget, és ez most majdnem bejött neki, minthogy nem a másik fél vette fel, hanem a másik fél másik fele, azaz én, hogy ez a készülék, biz' itthon maradt. Hívja kérem, a másik telefonján, az a száma, hogy páppáráppárá, és 5 egész másodperc múlva megcsörrent Edit mádik telefonja a ház valamely távoli zugában, és a számot sem néztem meg, rávágtam, de nem a kagylót, hanem, hogy sajnos ez nem jött be, mert ez is itthon, ő meg még nincs (kicsi volt az esélye, hogy 5 mp alatt hazagyorsuljon) nincs, és hívja a vonalas munkahelyi számot, mire azt felelte, hogy ő bizony, éppen onnan kapta azt, amit először hívott.

3. Aztán nekifeküdtem, hogy, agytiszítási kikapcsolódás gyanánt, megnézzem Dyga Zsombor egyik filmjét. Nem azért a Kész cirkusz című lett az, mert a pihenőnapomat szerettem volna ezáltal aposztrofálni, csak egyszerűen arra vágytam. (Meg a pamlagon heverészve röhögcsélésre.)

4. És megcsörrent a telefon. Az enyém. El tudjátok képzelni, milyen az, amikor az ember 3 mobillal a zsebében grasszál a házban egész nap, hogy nehogy véletlenül elmulassza valamelyiket felvenni? Mer' még a sajátja, lévén, hogy szabadnapos, hagyján, de a feleségé, akinek, mint egy rögzítő, tovább kell majd adni az üzeneteket... Saci keresett. Jót beszélgettünk, melynek vége az 5-ös és a 6-os pont lett.

5. Bevállaltam egy interjú készítését a Kecskeméti Estbe Szabó Balázzsal, akinek munkásságát leginkább a - sajnos mára már feloszlott - Suhancos formáció által ismerem, de tudom, hogy még ezer dologgal foglalkozik (táncházazás, népzene, Ciróka, új formáció: Szabó Balázs Band, színház, miegyéb...) Határidő: holnap dél.

6. És ha már Saci, aki az Est főnöke, és így az én exfőnököm is, hívott, gyorsan megkérdeztem, nem lehetne-e egy ajánló a Zöld Ernyő Klubba április másodikán érkező, ingyenes! előadást tartó Dr. Popper Péterről. De, perszem lehet. Megírom majd, mondtam. Határidő: holnap dél.

7. Vissza a filmhez, csörög a telefon. om. Ikszpiszilon vagyok a Civil Naplótól, Önhöz irányított Óedit, hogy majd Ön elkészít egy anyagot a pénteken nyomdába kerülő újságba. Mondom, lehetne, Popper Péter, ha már a neve az előző telefonból a számon maradt, mondja , jó, csak csináljam meg. Határidő: péntek dél.

8. Vissza a filmhez. Kopognak. A postafutár. Hogy a szomszéd Marcifiúnak (aki a Black Sound nevű bandában nyomja, és nagyon jó gitáros ám) hozott csomagot, csak nincs itt (mármint ott, hon), és Marci kérdi átvenném-e, én meg, persze.
Erről jut eszembe egy gyerekkori vicc:

Kopogtatnak.
Kinyitom az ajtót.
Jobbra nézek, nincs ott senki.
Balra nézek, ott sincs senki.
Becsukom az ajtót.
Kopogtatnak.
Kinyitom az ajtót.
Balra nézek, nincs ott senki.
Jobbra nézek, ott sincs senki.
Becsukom az ajtót.
Kopogtatnak.
Kinyitom az ajtót.
Jobbra nézek, nincs ott senki.
Balra nézek, ott sincs senki.
Hát nem középen áll a postás...!

9. Vissza a filmhez. Telefon. Övé. Elintézve.

10. Vissza a filmhez. Telefon. Övé. Elintézve. Film. Megnézve. Röhögve. Nagyokat.

11. Ebéd. Isteni kelbimbó levest főzött nekem a drágám. A kelbimbóról mindig a családom és keceli KISZ kelbimbózó kapcsolata jut eszembe. Amikor azt mondták a családoknak, emberek, termeljetek (de nem ám úgy mint most, fészbukon, virtuálisan) kelbimbót! Adunk földet, kell-e bimbó? Gépileg elültetjük elvtársak, kézileg megmunkáljátok elvtársak, kézileg leszeditek elvtársak, mi meg levonjuk a költségeket, és lesz kis pénzetek belőle. Há má méne? Kiáltott a családi kupaktanács. Feje. Apu. Demokratikusan! Hajrá elvtársanya, elvtársgyermek, kövessétek elvtársapát! Elvtársanya nő, a traktorra! Utóbbi csak elv-ileg, persze! A magyar-orosz kelbimbózó barátság, és nem mellesleg, de kizárólag, a pénz miá.
És mentünk, és műveltük kertjeinket. 1986 tavasza volt. A bimbók bimbóztak, akár a remény. Aztán április vége felé lett az idő. És a híradásokból megtudtuk, felrobbant az a kibaszott, kurva, rohadék, fránya atomreaktor Csernobilban. Basszus, örültünk, hogy túléltük, nem hogy azon keseregjünk, hogy megtiltották a zöldségek, gyümölcsök, növények betakarítását!

12. Ebéd közben. Telefon. Enyém. Elintézve.

13. Ebéd közben. Telefon. Elintézve.

Egyésfél, kettőésfél, háromésfél, négyésfél, ötésfél, hatésfél, hétésfél, nyócésfél (de nem nő), kilencésfél (de nem randi),  tízésfél, tizenegyésfél, tizenkettőésél, tizenháromésfél, tizennégyésfél. Ezen köztes félórákban számítógép, email, word, miegymás. Levélolvasások. Feladatok. Leadatok. Elintézve. Fele. A disznók learatásáról meg majd egy másik, feltehetően rövidebb, bejegyzésben értekezem. 

14 óráig mindössze ennyi fért bele. Ja, meg kiteregettem két mosat ruhát. Már csak a postáramenés, a székbillegés problematikájának megoldása, kis boltbamenés, és a fentebb elrejtett feladatok megoldása van hátra a (le)pihenő (lenyugvó, mi?) nap hátralévő részében, mielőtt hazajönne, és átmennénk S-hez, aki nem K., hanem P. és jól megköszöntenénk névnapja alkalmából.