Szaladgálós napunk volt Jankával. Reggel Csont leraktuk az egyik iskolánál, anya elment a másikba, mi meg berobbantunk a reggeli csúcs közepibe, és becéloztuk a megyei kórházat. Kötözés volt. Kötözködés nem. Így a reggeli csúcs csúcsa nem ez volt. Még ha majd' két órát el is töltöttünk ottan.
Következő állomás a gázos szolgáltató volt. Kötözés nem volt. Kötözködés igen...Gyorsabban sorra kerültünk, mint előbb, de az ott töltött idő még a kórházban eltöltöttnél is nyomorultabb volt. Reklamálni mentünk, hogy túl nagy az ötjegyű szám a sárgán.
- Kifogtunk egy kemény, mogorva, nagyhangú nénit
- Olyan hangosan mondta a kioktatásunkra szánt csattanós mondatokat, hogy mindenki hallja
- hogy nem diktáltunk időben, ő aztán most ezt a csekket megsemmisíti, de semmi jót nem ígér, és különben is miért nem diktáltunk idén még, és majd ő megmutatja, hogy amit válaszoltam, az nem úgy van, és leszünk szívesek legközelebb, és ezt így nem lehet, és én hogy gondolom...
- Janka ült mellettem csendesen, iszogatta az italautomatából vásárolt forró citromos teát, nyomkodta a poharat, aztán fröccs, néhány teasugár a morc néni kezén, és a maga elé kiterített papírokon landolt
- éreztem, hogy gond lesz
- a néni arca barátságtalan szürkéből rettenetes lilává változott
- súgtam Macnak, hú, kislányom, magas lesz az új számlánk
- tovább vitáztunk a nénivel
- Janka csendben ült mellettem...
- ... majd a maga kis szerény csendességében az asztalra borította a pohár teát
- láttam pörögni a számlálót, mely az új csekkre köpi az összeget
- a néni felhorkant, kilsányom, aranyos vagy, kedves vagy, de mi lenne, ha kint várakoznál, az előbb lefröcsköltél, most meg a szőnyegem is...
- felvilágosítottam, hogy ez a kislány bizonyára jobban örülne, ha nem lenne beteg, és iskolában lehetne, és nem azért jött, hogy őt, Önt, így mondtam, Jana is úgy döntött, hogy önt, de ő nem úgy önt, névmásilag, hanem igeileg, a nénit meg elöntötte a düh, de nem öntöttünk tiszta vizet a pohárba, így aztán
- zsebünkben egy hatszámjegyű csekkel hagytuk el a gázos bébit
- rárakott egy huszonötöst, nem kecmecelt, nem ajánlott részletfizetést
- hibáztunk, no, nem egyszer
- de azért a kocsiba ülve odasúgtam Macnak, nem akkora baj, hogy odafröccsentette azt a teát a fröcsögős néninek...