Vannak az arányszámok. Ők számtalanul sokan vannak a világban benne. Arányulgatnak itten
ide meg oda, megmutatnak és rámutatnak és eredményeznek.

És vannak a parányszámok. Ezek olyan arányszámok, melyek más arányszámokhoz viszonyulva iszonyúan elparányolódnak. (Ha azt mondom, hogy szar ügy, meg eszembe jut a csokiparány, vajon másoknak mi jut eszükbe a kapcsolódást olvasván?)

A címben felírt két parányszám magyarázata:

3:3

Hat ember, akik egy kosaras baráti kör tagjai , hetenként egyszer eljárnak kosarazni, és tizenháromról redukálódtak le ilyen kis számra a hetek folyamán. Így aztán adott két palánk, meg hat ember, akiket jól átvertek a palánkon. A többiek, heten. Mert egy kosárcsapat egyszerre pályán lévő tagjainak száma: 5. (Nem vesszük figyelembe a meccs végén tartandó ünneplést, és az esetleges tömegverekedést.) Vannak cserék is. Két csapat egyszerre pályán lévő játékosainak száma így 10 fő. 5-6-10. A mi hatosunk tehát jóval közelebb áll egyetlen csapat létszámához, mint kettőéhet.

És akkor még azt a hatot is megfelezzük, kijön a 3:3. Cserék nélkül. És amikor 1 meghal pár percre, akkor ez a 3:3 2:3-ra vagy 3:2-re változik, mely által a duó tagjai annyit rohannak, hogy kidől az egyik, és 3:1 lesz az arány, és mire a boldogan pontokat gyűjtögető trió észve kapna, hogy bajság van, az ellenfél egyetlen pályán lévő tagja seppukut követ el...

Egy óra megfeszített rohangálás minimál létszámmal. Elég fárasztó. Kibaszottul fárasztó. Nem könnyű. Jó, meg minden, de azért folyik a víz meg a szó. Az előbbi a jelenlévőkről, az utóbbi meg a távolmaradókról. Hogy azért jó lenne legalább 4:4-re feltornászni (na, jó, azért az a hat verejtékező ember igaziból nem használja a "tornászni" szót - még csak az kéne, tornászni, mi?! Ennyi mozgás után...) legalább 4:4-re. És akkor jóval később jöhet el a seppuku ideje. Vagy lehet, azon a napon el is maradna. Az 5:5 (ami, ugye, az alaphelyzet egy kosármeccsen, már csak otthon, ágyban, párnák közt mer felmerülni az agyban). A hat az még jobban hat (a közérzetre), de ha hétfőre szervezték volna, a nomen est omen elve alapján legalább 4:3 vagy 3:4 arányban oszolhatna az hét fő. Ami most hat. Érzelmekre, izomzatra egyaránt.

Mentális fizikális hadviselés ez így, önmagunk ellen.

2:3

Amikor egy filmes szakember csávó bejelenti, hogy hoz nekünk 5 színészt az általa menedzselt film díszbemutatójára, és az ugye 5 ember, és aztán a díszelőadás koradélutánján kiderül (de nem általa tudódik ki), hogy 4 embert hoz, és abból a négyből csak kettő az, akit mi szórólapon, weben, plakátokon meghirdettünk, és akkor, mire ideérnek (kábé 3 órával négyemberes bejelentés után) már csak kettő az a négy.

De végül is öten vannak összesen. Két vendég, és három kísérő. 2:3 Az már úgy öt, tulajdonképpen, csak az arányok borultak fel a Budapest-Kecskemét közti autópályaszakaszon. Még jó, hogy nem ők maguk...