Mami ma mi mozitunk. Anyu-apu dolgozós volt a moziban, Jana-Csona meg nézős. Megnézték a Toy Story 2 3D-t. Aztán hazamentek. Én meg maradtam. Meg Maca sonkás Medve sajtja. És arról eszembe jutott, indítok egy Gasztronauta nevű rovatot, ahová azok az ételek kerülnek, amelyeket szívesen kilőnék, kilőnétek Kiszel Tündével Fehér Anettkával, és az összes celebbel és politikussal együtt a világűrbe. Kilövöm, mert kidobni ételt nem szabad. Mondta anyu. És én betartom.

Első kilövendő "étel", mondom, hogy a háromszög sajtról jutott eszembe: a Mesesajt... Ovis voltam, amikor a sajtmesternek hasmenése volt, és valószínűleg beleszart a sajtkrémbe. Hát én nem szaroztam, megkóstoltam. És ízlett! Megettem egy egész háromszöget, nézegettem a dobozokon virító öreg autókat. Előnyben voltam, mert anyu óvónéni volt, így bejárásom volt a konyhába, és ott láttam a sokféle dobozt. Néztem őket, és azt kívántam, bárcsak lenne otthon is ilyen finom csokoládés sajtcsoda! Miután ennek hangot is adtam, anyu, aki már akkor is nagyon szerette kicsi fiát, elindította a riadóláncot. Két nap múlva már vagy hat doboz Mesesajt sorakozott a hűtőben. Mert vett anyu, kaptam aputól, hozott Julika, a nagynéném... És tudjátok mennyit ettem? Egy fél háromszöget. Émelyítő volt, nem illett össze a sajt íze a csokival, majdnem öklendeztem.

Az ízt azóta is érzem a számban. Elgondolni sem merem, mi mindenre lehet képes az az ember, belekeveri a sajtba a csokit? Mondjuk azt azóta sem kérdeztem, hogy az ételnemkidobásban élenjáró csapatunk felnőtt tagjai mit tettek a maradékkal.

Aztán, a retro jegyében újra polcokra került a csoda...De újítottak rajta. Négyszögletű lett.