...zás. Ide, meg oda. Olyan ez a blog, mint az életem. Cikázok dolgok közt, vibrálok, néha kicsit összeomlok, felállok és elfutok, elindulok és visszatérek, elkezdem és nem fejezem be, nem kezdem el és befejezem. Ebben a blogban is vannak olyan írásoik, melyek arról szólnak, hogy majd folykövölök. És aztán valahogy úgy alakul, hogy mégse. Rágódom rajta, hogy vissza kellene lépni, hogy aztán újra elinduljak előre, de közben előre felé haladok, szemből jönnek a történések. Mennék előre, miközben folyton visszafelé gondolok. Úgy meg baromi nehéz előre menni. Szövögetem a terveket, haladok előre, miközben húzom magam után a szövetet, mely folyamatosan foszlik.