Lui Padre megjelent a Mátyás téren. Beült a Rózsába, felhörpintett egy liter kettőnyolcas tejet, kezét a szája elé emelve halkan büfizett egy aprót, vállára omló haját hátracsapta, kezét meg össze, majd rendelt egy tál krémest. Míg megkapta, felmérte az életben maradottak kicsiny hadát... Nem sokan maradtak, sóhajtott. Bár magában azt gondolta, igazából nem is kár értük. Úgyis jobban szerette a TV2-n a kórházas szappanoperát, a Jóban rosszbant. De véleménye erőteljesen megváltozott (értsd: a következő percek történéseiből rájött, a legjobb sorozat a világon a Barátok közt), amikor megjelent egy öltönyös úriember, két hatalmas gurulós bőröndöt húzva maga után. Lui először azt hitte, egy új lakó. A jövevény Kalamár Tamásként mutatkozott be, majd kinyitotta a bőröndöket, melyeket majd' szétfeszített a bennük lapuló temérdek bankjegy.

- Padre - szólott az úr -, arra kérlek, segíts rendbe tenni a történetet. Az emberek sírnak, rínak, háborognak. Valami nincs rendben a Mátyás téren.

- Carusot próbálta már, Tamás?

- De hát Zámbó Jimmy halott!

- Nem Zámbó Jimmy, a popkarúszó...

- Hát?

- David Caruso, álnevén Horatio Caine. CSI!

- Micsi?

- Kicsi.

- Mikicsi?

- Miki kicsi?

- Ez nekem kínai. Egyszerűsítsünk. Mondjuk azt, hogy csak maga segíthet. Ha segít, magáé a lé.

- És kapok egy valóságsót hétvégén, főműsoridőben?

- Legyen!

Közben megéérkezett a tál rétes. Lui Padre fölé hajolt, ráfújt egy hatalmasat, a porcukor függönye mögül két szempár figyelt. Meg prüszkölt kicsit. Nagyon. Ahogy a fehér por aláhullt, Pádre elégedetten mosolygott a producerre. Mert a rétesek tetején egy kép rajzolódott ki: Magdi anyus.

- Ő az alfa és az ómega! Az ősanya! - kiáltott fel Padre - nem szabad meghalnia.

- Emlékszel a Gyűrűk urára? Nekem a Tündék voltak a kedvenceim. Ártatlanok, de bátrak és erősek.

Így történt, hogy a történet új, nem várt fordulatot vett.

Magdi anyus egy rettentő steril szobában ébredt. Mondjuk, ez nála nem jelenti azt, hogy ne vette volna észre az ablakpárkányon megtelepedő három apró porszemet, így azonnal felhördült. Miután felmérte a terepet, rájött, fogalma sincs, hol van. Azt álmában sem feltételezte, hogy Vilibá kitakarított, míg ő kicsit megszunnyadt, de gondolta, kérdőre vonja az öreget. Kiáltott egy nagyot, de nem Vili, hanem egy szemüveges férfi rontott be.

- Szóval te vagy az a kibaszott öregasszony, akit mindenbe beleszól, aki emberek életét teszi tönkre, aki embereket aláz meg, leplezve sajtá gyengeségét. Hát mit képzelsz, ki vagy te? Szedd össze magad, nézz a sötét lelked mélyére! A hiba benned van, akármennyire is szeretnéd másokra kenni.
- Maga mit képzel, maga ki?
- Csernus doktor vagyok.
- Haha, én meg a Kiszel Tünde - röhögött érces hangján Magdi.
- Hát azon én nem röhögnék ennyire.

De Magdi csak röhögött, míg be nem lépett egy fehér köpenyes férfi.

- Maga kicsoda - sikoltott a nő?
- Pádre Lajos, a varázsszabász.
- A micsoda?
- Én teremtettem magából valakit! Kis plasztika, nagy siker. Ön mától kezdve egy Tünde! - - Gondolom az altatás során álmodott ezt-azt? - mondta Csernus. Akar róla beszélni?

De mielőtt megszólalt volna, belépett Vili bácsi. Megroggyant, mint akit sósavval öntöttek le!

- Ó, Donna Tella, hát veled meg mi történt?