Ma vettem egy csokor virágot. Elgondolkoztam. Mert eszembe jutott a gyerekkorom. Akkoriban az ember bement a virágboltba, és az alábbi választási lehetőségek tárultak elé:

Virág:
- szegfű
- gerbera
- rózsa

Körítés:
- zölddel
- zöld nélkül

Csomagolás:
- papír
- celofán

Oszt ennyi. Ki volt írva, mi mennyibe kerül. Az ember kiválasztott a virágot, meghatározta a darabszámot és a színt. Előbbit a zsebben csörömpölő aprók határozták meg, utóbbi meg, felsorolt virágok tulajdonságainak köszönhetően szintén nem okoztak nagy agymunkát. Aztán el kellett dönteni, hogy zölddel vagy zöld nélkül, celofánba vagy papérba, összeadni néhány konkrét számot, fizetni, és elköszönni.

Most meg:

Bemegyek a virágboltba, tized akkora mint a gyerekkorombeli, de annyi féle virág, kellék, eszköz, csicsa és micsa, levél, golyóka, kagyló, csiga, festék, drótok, madzagok, miegymások, hogy káprázik a szem. Elmesélem, mit szeretnék, de túl sok konkrétumot nem tartalmaz, hiszen nem érek rá egész nap nézelődni, kérdezősködni, válogatni, inkább szempontokat adok. Kis aranyos csokor, tartós legyen, mert este viszem haza a mozi után, de csak holnap délelőtt adódik át. És jön a kérdés, mely beléje hasít az agyba: Zölddel vagy zöld nélkül, celofánba vagy papírba. Ó, nem, nem ám ez igaziból! Hanem az: És körülbelül mennyibe kerüljön? Csikorognak a tekervények, szűköl a szem, izzad a tenyér. Mert mi az az összeg, amit becélozva nyugodtan tér haza (nem, ezt most nem a feleségének veszi, hanem felesége körösztlányának, akihez vendégségbe mennek holnap - diplomaosztó stul-stul-stul, macskástul, hehe, mert Piliscsabáról meg, ha már egyszer arra járnak, elmennek Szigetszentmiklósra Kokó barátékhoz, ahol azért jó lenne inni   beszélgetni is egy jó sokat, így aztán nem lesz hazajövés szombaton, viszont vasárnap már Kecelre menés van Szmiklósról, hiszen Babákok mennek mamáékkal a Balcsira, mi meg jövünk haza, és dolgozunk).
Szóval jön a kérdésre adandó válasz, mely nem egyszerű. Ha keveset mondok, lehet, hogy nem lesz olyan szép, ha sokat, akkor lehet, hogy ugyanolyan szép lesz, mint ha kevesebbet mondtam volna, hát lehetetlen belőni, mondom a kislánynak: 2-3000 körül, aztán majd este, zárás előtt jövök érte, és megyek is, és azt mondja mosolyogva: 3000 forint lesz! És én nézem a csokrot, gyönyörű, rendkívül ízléses, különleges is, megfelel a reggel támasztott követelményeknek.

Csak még mindig nem vagyok benne biztos, hogy ha 1-2000-et mondok reggel, és ő azt mondja este mosolyogva: 2000, akkor nem ugyanezt kaptam volna-e meg. Hm.