Nem sokáig ülök itt, az ablakon belül, mert ott, kívül vár a gyom. Arra, hogy irtózzam. Irtózom is. Kicsit a feladattól. Mert reggel, kikelvén az ágyból, a teraszról majdnem visszafújt a szél. És csak ez az egy nap van. Mert holnap már késő. Füvesíteni szeretnék 10 nap múlva. Sárkány ellen sárkányfű, válság ellen válságfű, Phű...

Este, éjszaka, mozi végén azt hittem, korán kelek. Az arany lelésében nem hittem, nem azért, csak úgy. Hogy akkor majd mi minden is belefér a mai napba. Ehhez képest nem jött össze a koránkelés, aranylelet, mert még bent, Kecskeméten, a nagy zebra közepén összetalálkoztam B. Károllyal, akivel jót beszélgettünk éjfélkor, a zebra közepén. Aztán még időben arrébb húzódtunk, fel a járdára.

Elmeséltem neki, hogy a kis tesco is nyitva van éjjel-nappal, miért nem tekert ki oda kenyérért, ebben a szép, nagy éjszakában. Mondandómat alá is támasztékoltam egy sztorival, mely két napja, szombat éjfélkor esett meg velem, Hogy, tudniillik, reggel úgy mentem el otthonról, hogy leszek szíves a Bambininben venni egy zacskós pónit, amit Janka Petrának visz vasárnap szülinapjára.

A zacskós póni nem egy instant valami, amit az ember felold, aztán Overdose lesz belőle, nemzeti paripa, koronával a fején. A zacskós póni az egy nagy találmány. Pici kics póni/átlátszatlan zacskó, rajta a felirat: Gyűjtsd össze a királyi családot. Mert van benne hercegnő, király, királyfi, akármiféle. Egy zacsiban egy. Gyűjtsd össze mind a tizenhetet. Vagy mennyit. Úgy, hogy nem látod, melyik van benne. Kinder szörfrájt, ahogy egyik tanárom mondta vala. (Ja, a másik nagy kedvenc pedagógusi beszólás, amit hallottam, a Challeneger-day, a cselendzs déj helyett.) Hatszáz darabja, és lehet, hogy veszel ötöt, és mind az ötben ugyanaz van. hehe. Szóval mentem éjfélkor, és Janka tanácsára zacskós pónikat tapogattam, mert úgy ki lehet szúrni, hogy melyik van már meg. Korona, egyéb kellékek kitapogálása, ugye. Tapogattam is nagy hévvel. Aztán rájöttem, hiába az egész, ha egyszer fogalmam sincs, hogy Petrának milyen zacskós pónijai vannak. De bejött. Mert másnap Jan átadta, és olyan még nem volt!

Aztán Károllyal jól megbeszéltünk mindent, és elbúcsúztunk. Mentem szokásos éjszakai tankolásra, onnan meg haza. Mivel Háromnegyed egy is elmúlt, mire ágyba kerültem, nemsoká arra ébredtem, hogy nekem, biz' nincs kedvem hatharminckor felkelni. Úgyis csak tízre kell bemennem Zsigával projektelni. Kiccsaládom el, én meg nem. Aludtam, hirtelen felugrottam, elkészültem, elkéstem. Lekéstem. A buszt, mely időre beért volna velem. Zsig rendes volt, eljött értem. Mentünk a megbeszélésre, aztán Edittel ebéd, moziban egy kávé, és tépés haza.

Mert a gyom meg csak vár. Hogy nekiessek. Aha. Lassan befejezem a gépi kalimpálást, mert valaki még azt hiszi, húzom itt az időt. Hogy az igét húzom ahelyett, hogy ugyanazt tenném az igával. Igeköt a kötelesség, igeszögez a székhez...

Amúgy meg most jöttem rá, hogy nem a kis területen növesztett fűből lesz a fű-rész por. Ha itt lenne apu, most mondhatnám, hogy porozgatám apámmal... Bár, ha jobban belegondolok, ha itt lenne, most mérgesen nézne be az ablakon, hogy mi a büdös francért nem megyek már tölteni a gépet...

Megyek már, apu, indulok!