"Kérded:hogy vagyok jól?
Mondom:jól vagyok,jól.
Kérded:hogy vagyok jól?
Hogy vagyok jól?
Mondom:jól vagyok,jól."
(Suhancos)

A hétvége mozizással, a mai nap meg széltolással telt. Fogtam a lapátot, dobtam a termőföldet a talicskába, toltam a talicskát. Meg a talicska előtt a szelet... Jobb lett volna befogni. A szelet. De mit ér egy szelet? Ráadásul egy forgó szelet. Napra forgó. Napraforgó. Bekaptam, kiköptem. Sós íze volt. A számnak. Belefolyt az idő. Ujjaim közül meg ki. Pergett, mint a homok. Az idő. Az meg pénz. De nem tud kifolyni. Ha nincs. És akkor idő sincs? De mennyi idő nincs? Mire nincs? És ha mennyi nincs, és mire nincs, akkor van, amennyi és amire van? Akkor mégis van? És fogy. Ez is azt támasztja alá, hogy van. One. Ó, ne! Egy van. Élet. Étel. Lét. Tél. Lé. Él. Ét. El. Keserű. Megkeserül? Megérdemelné. Az, aki. Én cukrot szórok bele. Beleszórok, nem beleszólok. A sajátomba se. Annyira. Próbálok pedig. Mint egy fülkében. Próbában, nem telefonban. Az telefon. Telesző? Mint egy pók. Kiveti hálóját. Ki mint vet, úgy arat. Ágyat? Álmot? Álomból életet? Életből álmot? Almot? Halmot? Sír. A hegedű. Búsul. A ló. Haló. Halló! Hajló. Részre. Részben? Mi a rész az egészben? Rész a pajzson. Kéz a bajszon. Kész a rajzom.