Hát, amennyire vártam, hogy eljöjjön a 100., mióta a kilencvenet átléptem, annyira nagyon sikerült leblokkolnom a kilencvenkilencediknél.

Nem azért, mert nem történt semmi január 4. óta. Ellenkezőleg. Sok-sok meló, meg egy jó kis családi hétvége a Mátrában. Rengeteg közös élmény, még több tapasztalat.

- Megtapasztaltuk például, hogy milyen ótvar utakon lehet közlekedni, ha az ember nem kanyarodik egy autópálya felé. Leírhatatlan!

- A településeket jelző táblák kitervelői, kitevői általában elfelejtik a soron következő város, község, falu nevét ráírni a táblára, így aztán vakon kanyarodik az ember jobbra, balra, vagy halad előre. Vagy jó előre felkészül, memorizálja az útvonalat. Vagy térképet visz magával. Mi vittünk. Mégis rengetegszer megtévesztettek a táblák.

- Azokon a településeken, ahol valami nevezetesség van (mondjuk egy vár, ami ránk vár, hehe), ott semmiféle iránymutatással nem találkozik az utazó. Megérkezik az adott településre, ahol üdvözlik (akár 3 nyelven is), de azt már nem írják ki, hogy merre menjen, ha gyorsan meg akarja találni. Kitaláltam erre egy jó szót: bevásárlóközpont-effektus! Járd körbe a falut, községet, várost, nézelődj, állj meg, érdeklődj, ha megfáradtál a keresgélésben, igyál egy kávét valahol, ha megéheztél végeláthatatlan kavargásban, egyél valamit egy étteremben.
Aztán, mikor ez megvan, a célod előtti sarkon (nem előbb, de nem ám!) megpillantod a táblát.