Baromira elegem van abból, hogy azt mondják, én vagyok a hülye, mert devizában adósodtam el. Én, meg sok tíz-százezer ezer honfitársam. Hogy mi döntjük be az országot?! Hát nem! Nem vagyunk tuskó, tudatlan bunkók, attól, hogy euróban, svájci frankban vagy japán jenben adósodtunk el. Szerintem a hülyék a másik oldalon vannak (meg az igazságtalanság is odaát van).

Én magam (meg velem együtt a családom) frankhiteles vagyok. Amikor felvettem, nagyon sok minden szólt mellette:

Legfőképp az, hogy a forint alapú hitel nagyságrendekkel magasabb havi törlesztést jelentett volna. Úgy vélem, az állam célja az volt, hogy szépen, csendben kifaroljon a támogatott lakáshitelekből. Nem veszik fel, nem kell nekik? (Igaz, hogy támogatással együtt is sokkal többet fizetnének...) Hát nem adjuk. Egy csomót megspórolunk rajtuk. Töröljük el az adókedvezményt is, hogy aztán végképp semmi ne szóljon a mellett, hogy forint alapú hitelt vegyenek fel - gondolhatták. Aztán, ha gáz lesz (de miért is lenne, mikor a gazdasági pannonpuma dübörög) jól a nyakukba öntjük azt a sok szart, amit kavartunk nekik. Aztán, ha abba nem fulladnak bele, beledöglenek a devizahitelbe.

Csáó Darwin! Éljenek, akik túlélni tudnak! Cikkezzünk sokat róluk, legyen lelkiismeret furdalásuk, hogy kikabsztak kibabráltak szeretett országunkkal! Új ellenségkép kell, hogy ne a mi ballépéseinkkel foglalkozzanak a többiek! Állítsuk be őket úgy, hogy a többiek szemében ők legyenek a métely! Hangouztassuk a sablonokat: az állatjai hitelből mennek nyaralni, a barmainak még a WC-be is lapostévé kell, kocsi kell neki, hogy felvágjon a szomszédai előtt, ésatöbbi dörgedelem a deviánsok , akarom mondani devizások primitívségéről...

Szerintem a sok hitelfelvevő egyáltalán nem a fentebb felsorolt okból kifolyólag vett fel hitelt, használt hitelkártyát, adósodott el. Ennél sokkal egyszerűbb az oka: fizetésük nem nőtt, rosszabb esetben csökkent, még rosszabb esetben meg is szűnt, miközben már a kezdetektől a megélhetésért küzdöttek, napról-napra éltek. Így aztán, amikor 10-15-20 év után elromlott a hűtő, a mosógép, vagy akármelyik háztartási eszköz, neaggyisten a tévé (nem, kérem, nem szabad azt mondani, minek akkor neki újabb, miért nincs meg nélküle! Azért ne tekintsük már luxuscikknek az a kuvra tévét, kérem szépen!), akkor rájött, hiába dolgozott, mint az állat, több műszakban, több munkahelyen, pénzét minden hónap végére felzabálták a teljesen általános kiadások, mint az étel, a rezsi, a gyerekek taníttatása. Nincs egy fillér megtakarítása sem. Nem azért, mert nagy lábára húzott luxuscipővel taposta a méregdrága autó pedálját, ahogy a palotájából kiállt, nem ám.

Így aztán ott állt, és nem talált más megoldást, személyi kölcsönt, hitelt vett fel, hogy azon a süllyedő életszínonalon tudjon élni, amelyet tőlünk keletre már lassan teljesen el is felejtettek.

És most ezek az emberek döntik romba az országot?