Na. A mai nap igen gyorsan elszaladt. A tegnap reggel nyolctól éjfélig mozizás, egy körül ágyba kerülés és a fél hetes kelés eredményeképpen nem vagyok túl friss. De teljesítettem a Malomtól kapott két megbízásomat, azaz megírtam két PR anyagot, egyeztettem a Zöld ernyővel, és kértem az új megbízásokat az Esttől. Még nem kaptam meg. Így aztán azzal telt a nap maradék része, hogy elolvastam egy Vonnegut novellát a Repülő macskából, begyömiszköltem a sok husit a fagyasztóba, szétszórtam egy nagy zacskó, apró darabokra vágott Kaliforniai paprikát a kamrában, felszedegettem a nagy zacskó, apró darabokra vágott Kaliforniai paprikát a kőről, felmostam a helyét, lemostam a paprikákat, elpakoltam a reggeli maradványit, elmosogattam, előkészítettem elkészítésre a csirkemellet, a spárgát, a Kaliforniai paprikát. Háromkor ebédeltem. És várom a családomat haza, a feladatokat meg a gépemre. A csirkemell meg rám vár a konyhában.
Arra gondoltam, addig is idemásolgatom azokat az ajánlókat, melyeket legutóbb írtam a Kecskeméti Estbe és a Szolnoki Estbe. Hátha valakinek tetszik. (Nekem biztosan, de azt hiszem, kicsit elfogult vagyok magammal és munkásságommal szemben.) Azért nem csak linkelek, mert ha egyszer onnan, ahová linkeltem, törlik az anyagokat, majd mindenki azt hiszi, hogy csak linkeltem. hehe
Kis olvasnivaló annak, aki nem jutott hozzá a nyomtatott lapokhoz. Azért bEst of, mert ezek a legjobbak, amiket az idén az Estekbe írtam. Nem volt nehéz dolgom a válogatás során, ugyanis másikakat még nem írtam az idén...
Szolnoki Est: Hajdu Klára - Szolnoki Péter unplugged
„Aki itt nem szolnoki, álljon fel, és menjen ki!” – zengte a nagy Zelenyánszky, valamikor régen, Nyíregyházán. Bár Pikin kívül nem sokan maradhattunk volna a kocsmában, mi is vele skandáltunk. Nos, a Cafe Frei közönsége biztosan nem zavarná el Pétert, hiszen ő is Szolnoki. Ám igazából nincs veszélyben a többi fellépő, és a néhány vidéki arc sem. Egyrészt, mert Zele nem lesz ott, másrészt ez közel sem egy kocsmabuli, ahol néhány főiskolás örvendez a saját hangjának. Épp ellenkezőleg! Csendes, meghitt hangulatú koncertre várnak mindenkit, ahol a hideg téli esték által nyújtott langyos depresszió – ha kis időre is – de kellemes bizsergéssé alakul át. Szürcsöl, fülel, mosolyog, szürcsöl, fülel, ellazul. Valami ilyesmi az, amit Hajdu Klára és Szolnoki Péter duettje kihoz mindenkiből.
Az urat mindenki ismeri a Bon Bon nevű slágergyárból, a hölgy pedig a Balázs Elemér Group énekesnője. Elvetemült fanatikusok emlékezhetnek rá, az első Megasztárból, de ő nem ettől büszkül. 15 éves kora énekel jazzt, ma pedig már tanítja is. A zongorakíséretet Demkó Gergő, a Bon Bon billentyűse adja. A finomságokat meg a kávézó. A javaslatot meg én. Hogy tudniillik, ha valami finomat akartok, ezt a bulit nem hagyjátok ki!
Szolnoki Est: Márai Sándor: Kaland
Kádár Péter orvostanár pályája csúcsára ér. Igazgatói megbízást kap és magas állami kitüntetést. Ám ugyanezen a napon kiderül, felesége elhagyni készül tanítványával és utódjelöltjével. Kádár Péter élete egy pillanat alatt összeomlik. Olyan ez, mint egy tipikus hollywoodi film összefoglalója. De ha elárulom, hogy a darabot Márai Sándor, a két világháború közötti korszak egyik legjelentősebb prózaírója írta (akitől minden magára valami adó blogoló kötelességének érzi, hogy legalább hetente egyszer idézzen), máris más a dolog pofázmánya. Márai drámateremtő képessége ugyanis akkora, hogy még Darth Vader és Luke Skywalker „Én vagyok az apád” jelenete is annyira eltörpül, hogy Lucas a fénykardjába dől. És ha figyelembe vesszük, hogy az író az orvos és környezetének drámáját egyetlen tavaszi délutánba, annak is rövidke két órájába sűríti az ő sajátos nyelvi eszközeivel, elképzelhető, micsoda hatalmas feszültséget generál. „Egy ajtó nyílik, mintha a végzet küldöttje nyomná le a kilincset. A napsugár szíven döf, mint az orgyilkos pengéje. Fülelsz, neszelsz. Mi ez a kaland, amely betört az álmos-ólmos létezésbe? Aztán egyszerre megérted és elsápadsz. Megérted, hogy élsz. Ez az egyetlen kaland.” Csak hogy alátámasszam fent elmondottakat.
Ebben a srácban akkora X-faktor van, mint egy profi focista lábában, az fix! Már látom magam előtt, ahogyan sikoltozó tinilányok pörögnek a Malom forgóajtajában, rákenődve a vékony Vastag-plakátra, anyukájaik meg az oszlopok közt megbújva. vetnek gáncsot a Veca-pólós betolakodóknak, miközben várják a pillanatot, hogy csemetéik felérjenek a negyedikre, hogy aztán, amikor elsötétül a Bling Bling, és felgyúlnak a fények, felosonkodjanak ők is, és a hátsó sorokban óvatos, halk sikolyokat eleresztve elaléljanak Vastag Csaba átható tekintetétől. No meg a hangjától. Azt azért ne felejtsük el!
Mert lehet anyuzni (anyú, hadd menjek el a koncertre), anyázni (hogy azanyátokmindenit, akkor is Norbi a király), megázni (hogy nem is Norbi, hanem a Kökény Attila a király, de hát kinek kék a Kökény, recece, így az ellentábor), tagadhatatlan, hogy ez a fiú nyerte meg Magyarország legnagyobb zenei tehetségkutatóját. És most, először Kecskeméten, itt, a Bling Blingben láthatják élőben a rajongók.
Az árat úgy kalkulálták, hogy az is bejusson a felejthetetlen buliba, aki nem vastag, mert az elküldött sms-ek árát még nem sikerült visszapótolnia a kasszájába. A fanyalgók maradjanak csak otthon! De aztán senki ne sírjon másnap, amikor hallgatja a lelkes élménybeszámolókat!
A tökfőzelék a legegyszerűbb dolog. Nem kell hozzá más, csak tök meg főzelék - mondta Szép Károlyné. És sokan ezt hiszik a bábszínházról is. Báb meg színház, és kész! A Ciróka sorozata - a „Pestiek a Budai utczában” - a legékesebb bizonyítéka, hogy idősebbek is elkezdhetik. Tovább megyek (de nem a Budai utcánál), idősebbeknek kötelező!
Bor Judit és Majoros Ági munkája, a Tükör nem is ajánlott 14 éven aluliaknak. Az előadás ugyanis Pilinszky János Kalandozás a tükörben című meséje alapján készült. S bár bábszínházi eszközöket használ, igen komoly témát feszeget egy kisfiú különös élményein keresztül. Egy nagy utazás lelkünk legmélyébe, tükröt tartva tetteinknek, érzelmeinknek, gondolatainknak. Bele mertek nézni? Bele mertek gondolni? Csak rajta!
Kecskeméti Est: XXI. Horgász-Vadász kiállítás
„A Vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel.” Hobo a Horgászat című lemezt még nem adta ki, így arról nem tudok idézni. De gyanítom, náluk sincs ez másképp. Vannak elvek. Ágyúval nem lövünk verébre, se repülő halra. Mégis izgalmas mindkettő.
A rendezvényen (a szerző itt kicsit puskázik) a szakkiállítás és vásár mellett megismerhetjük az afrikai vadon rejtelmeit, a Magyar Horgász címlapfotóit, előadásokat, természetfilmeket nézhetünk. Ha a részletekre vadásznál, tölts: www.efmk.hu! Hosszú a rendezvény, egy alkalmas napot csak kifogsz!
Utolsó kommentek