A második nyolcadik. Ez a cím. Nem összekeverendő a huszonnyolcadikkal. Az első (blogos leszokás szempontjából első) nyolcadik napom után jött a nagy csend. Bírtam még pár napig, aztán meg nem. És újabb lendületet vettem (olcsóbb, mint egy doboz cigi, hehe), nem szóltam…

Kint mínusz 5, bent, a buszban mínusz 4. Féltávig azzal voltam elfoglalva, hogy behúzzam a tolóablakot, vagy betoljam a húzóablakot, ahol süvített be a hideg, mert a fél fejem lefagyott már. Nem sikerült. Körülnéztem, és illedelmesen átadtam a helyem a legunszimpatikusabb…