Janka és Csongi a maguk módján próbálják feldolgozni Anyósnéni hiányát. Mindig, mindenről eszükbe jut, ám az első szomorú gondolatok után valahogy mindig "megvidámulnak" (by Cson), mert a génjeikben van a hülyéskedés, meg igazán ők csak a szép dolgokra emlékeznek.…

- Marika, helyezkedj el, itt ez a kényelmes fotel! Dőlj hátra, és nézd őket, ahogy ott gyülekeznek, megölelik egymást - mondja a hang, mely mindenkit tegez, akihez szól. Mert akik oda kerültek, azok közt nincs különbség. Egyenrangú mindenki, boldogan mosolyognak, nem fáj nekik…