Mozi, munka, éhség. Net, böngészés, rendelés egy kecskeméti pizzériából. Mert akció van! Minden 18-as számú tészta, pizzaburger, rizsétel 50%-os áron! Kicsi bakival kezdődik a dolog. A rizsételek 17-en vannak összesen, azaz 18-as számú, félárú versenyzőt nem tudbak indítani. Sebaj, legalább nem kell sokat agyalni, a háromból egyféle étel - a rizses - kiesett. Aztán gyorsan még egy. A tészta. lett a befutó. Májas pizzaburger. Pizzatészta, két husi, lecsó, csirkemáj. Ár: 810 Ft. Félár: 405 Ft. Felár: ? Később...

Megrendeltük, közel van, érte mentem (úgy lehet melegétel-utalvánnyal fizetni). Kifizettem. 470 Ft. Hát, nagyobbat néztem, mint amekkora adagot kaptam! Megjött a felár: 65 Ft. Demilyé? Folytottam magamba a kérdést, mert Anyutól tanultam (azt is), nem azt kell bántani, aki nem tehet róla, a rezzenéstelen arcú pincérlányt, mert ő csak teljesíti a főnök utasítását, a főnök meg nincs ott. Anyu szerint meg egyébként biztos annak is van oka, hogy 810-nek miért 470 a fele, gazdasági válság, kisfiam, kicsi gyereke van, fel kell nevelnie valamiből, sok a rezsije, drágult az alapanyag...

Imádom az én anyukámat, nála jobban senki nem tud mindenkivel együtt érezni, minden rosszban megtalálni a parányi jót. Csak ez a világ nem erről szól. Mert, aki így gondolkozik, mint én is, jó családi szokás szerint, azt megeszik a cápák. Mint ahogyan ő maga a feláras akciós pizzaburgert, miután jók kikáromkodta magát (magában, magának) a pizzériából visszafelé jövet.

Hát, megint átvertek, amihez én bugyuta mosolyt vágtam, ahelyett, hogy jól beszóltam volna. Na, mától elkezdek edzeni! Jól le is ugattam magam, amiért ilyen hülye voltam, hogy nem szóltam, hogy elnézést, ne tessék már rám haragudni, hogy megkérdezem, nem bántásból, csak kíváncsiságból, de tényleg bocsánat a kérdésért, hogy akkor most engem át tetszettek verni?