Volt olyan is, ekkor nem voltam ott, csak mesélték, akik ott voltak, például apu, hehe, hogy - nem először - elfelejtették meghozni a film utolsó tekercsét. A nézők (már nem először) kiakadtak, dúltak-fúltak, ám a gépész, kinek becsületes neve Dióda (és nem kicsit idióda, de nagyon, viszont egy rendes, lelkes ember), feltalálta magát. Kiállt a nézők elé, és bejelentette:

- Kedves nézőink. Van egy rossz és egy jó hírem. A rossz, hogy nincs itt a film vége. A jó, hogy én már láttam. És szívesen elmesélem, ha akarják. Hát nem akarták. Mást akartak...

Voltak kisebb gondok is, de azok teljesen jelentéktelenek voltak. Attól, hogy néhányszor elszakadt a film egy-egy vetítés közben, még nem vonta maga után a cérna szakadását is. Lassan természetessé vált.

Aztán a legnagyobb az volt, amikor már nagyobbak voltunk, és családilag mentünk nyaralni unokatesómékkal. Sopron, Lővérek, kemping, Pista bácsiék és mi. Amikor megérkeztünk kempinget foglalni, rögtön megakadt a szemünk a kiíráson: Kert mozi. Hát mi, a nagy mozizósok, ki nem hagyhatjuk - gondoltuk. Hát, ha ti, nagy mozizósok nem hagyhatjáok ki, akkor mi (ismerve a Csenkikkel mozizást) bizonyára kihagyjuk - gondolta Pista bácsi. És ennek hangot is adott este, mikor megkéreztük, jönnek-e velünk moziba, mert ráadásul a Lady Chatterley szeretője lesz, amit apu már látott, és szexes dolgok is vannak benne.
Pista bácsit annyira nem villanyozta fel a cicik látványának lehetősége, mint amennyire előzőleg említett filmélményei után utált velünk moziba járni:

- Én a Csenkivel (és itt apukámra gondolt, nem rám, mert engem Csabizott) soha többet nem megyek moziba. Ezt megfogadtam.

Hát jó, gondoltuk mi, a Csenkik. Új város, új mozi, új élmények...

Elmentünk, langy meleg éjszaka, forró csókok, felvillanó cicik (jó, azóta tudom, hogy abban a filmben ennél jóval többről is szó van, de akkor, ott, akkora koromban nem a dramatizálás érdekelt, a kifinomult dialektusok, az egymásnak feszülés (na, jó, annak egyes elemei igen).
Ültünk, meredtünk a vászonra. Aztán egyszer csak, upsz! Film el, villany fel, filmszakadás földindulás... és egy hatalmas ordítás a hátsó sorok felől: "Csenki bazd meg!"

És akkor tudtuk, Pista bácsi mégis beült...