Hatalmasat ütöttünk! István és Karcsi, mint törzstagok, Attilával - aki szintén szomszéd, és igen rendes, például ő segített elhozni a boltból az étkezős garnitúrát, aminek két székét utána utaztatgattuk kicsit -, akitől megkérdeztem, lenne-e kedve egyik nap pinpangolni. És volt neki...

Amikor tegnap hazaértünk, épp az udvarán mókolt. Átkiáltottam hát neki illedelmesen köszönve. Aztán csak annyit láttam, hogy átnéz a Merci Vitója fölött(!), mosolyog és visszaköszön. Na most, ha az ember nem túl nagy növésű, annyira,  hogy amikor egy barátja, mondom barátja, sőt igen jó barátja példálózni akar neki beszéd közben, hogy na, képzeld, az az illető olyan kicsi volt... hatásszünet ..., mint te, akkor elvileg már semmin nem lepődik meg.

De kérem, egy Vito (utánanéztem, pontos az adat) 1890 mm magas. Na most, amikor valaki e fölött átnéz, akkor az ember csodálkozik, és az jut eszébe, hogy mi lett volna, ha nem csak átnéz a kocsi fölött, hanem int is. Mert akkor a Nap tutti megpörköli az ujjai végét. Akkora magas.

És az is észbe jut, hogy épp arra készül, hogy azt az embert áthívja pintpangolni.
És már lel is játszódik lelki szemei előtt, hogy még csak feldobja a labdát, amikor ő máris visszaadja, úgy, hogy ki sem nyújtotta a kezét.

Sokat nem tévedtem. De korrekt volt. Nem csapott le fölöslegesen, bár gyakran megtehette volna (debezzeg a Karcsi, akivel egy csapato alkottak, a Karcsi azt gondolta, hogy a csapat az csapat, és csapott is nagyokat, és labdája általában (98%) simán elérte az asztalt, mi meg Istvánnal pont hogy nem annyira, illetve az asztalt elértük, de addigra a labda már valahol másutt járt.

De mi kitartóak voltunk! Nem cseréltünk, csak a cservaszerénél, de csapattársat nem. Hogy majd mi megmutatjuk nekik!

Egyszer (egy szettben) sikerült is.

Vereségünk fő okaként saját magam jelölném meg, mert vörösboros pinkpangoláson szocializálódott szervezetem nem kaphatta meg a doppingszert, ugyanis én még vezettem utána. És nem focimeccset. Meg nem is közvetítést.

Így aztán alig várom a jövő hetet, hogy én is feltöltődjek, és jól visszaadjuk nekik.

Feltéve, ha István is úgy gondolja, hogy vb-n (érts: vörösbor) edződött szervezetemen múlott a vereségünk, és nem azon hogy rettentő benga voltam...

*Fent leírtak értelmében kiderülhet a figyelmes olvasó számára, mire is utalhattam a címben. Teccik tudni, amit csillaggal jelöltem: Pimpang VB=Ping-pong vörösborral.