A ma reggeli adag. 21km, 43 min. Érdekessége az, hogy 58; 56; 54 perc alatt tekertem le ezt e 21 km-t a régi bicajjal. Idő- és széljárás függvényében. Aztán legutóbb 50 perc alatt nyomtam le új szerelmemmel. Akkor a mozi maratonon dolgoztam péntek du 6-tól, szombat reggel 8-ig, és amint hazaértem, egy gyors átöltözés után már indultam is. Szél volt, eső volt, fáradtság volt, minden volt. De 50 min alatt sikerült. Addig még soha. És akkor boldogság is volt! 

És ma reggel minden adott volt ahhoz, hogy ezt megdöntsem. Hát nem kellett hozzá 43 perc. És nyomtam egy éppenhogynem 30-as átlagot. Amilyet még soha. 

Táv: 21km

Zene: Suicidal Tendencies: How Will I Laugh Tomorrow album 

Erről a zenéről mindig Hegyes Sanya jut eszembe, akivel a főiskolán játszópajtások, néha szobatársak voltunk. 

ÁLLATFARM Bizonyára tudatlanságomból ered, de meglepődtem, amikor megláttam egy cikkben, hogy "sertésjóléti támogatás". Utánanéztem gyorsan. És azt láttam, nem csak hogy van, de 2014-ben jelentősen emelkedik is! 

Összegészében úgy hívják, hogy állatjóléti támogatás, és minden állatnak jár valamennyi. Csak valakik eldöntik, hogy aktuálisan melyiknek mennyi jár. Hogyan döntenek?

A disznók el voltak nyomva ezidáig. (Csak zárójelben jegyzem meg, disznók által, de ez most irreleváns információ). Ha ezidáig el voltak nyomva, itt az ideje, hogy felemelkedjenek! Mert segíteni kell az elnyomottaknak. 

Van ez az állatjóléti támogatás. Adjunk nekik jó sokat! A kérdés, hogy honnan csípjünk le, úgy, hogy ne csípje a többi állat szemét.

A válasz egyértelmű:

- A marhák úgysem fogják fel, miről szól körülöttük a világ, nekik aztán nem kell a támogatás. Vagy ha adunk egy keveset, annak is marhára örülnek.

- A baromfi állomány alapból megtollasodott, így nekik aztán különösen nincs rá szükségük.

- A kutyák meg mindig ugatnak. Bele mindenbe. Örüljenek, hogy élnek! Nemhogy állatjóléti támogatásra ácsingózzanak...

Teljesen rendjén van hát, hogy a disznók éve lesz ez is. Csak azt nem tudom, mi lesz, ha a disznók megtollasodnak?

Csongi: Apa, az osztálybulira lehet kedvenc zenéket írni a listára, mint tavaly, ötödikben. 

Apa: És most  mit írsz fel? 

Cs: Azt a Kanye West számot, ami a Wall Street farkasának a zenéje, és a kocsiban szoktuk hallgatni. Csak nem tudom, mi a címe. 

A: Black Skinhead. Tényleg, ti nem is tudjátok, mi az a skinhead? 

És akkor apa vacsora közben gyors kiselőadást tart a nácikról, a fajgyűlölőkről, a szélsőjobbról, a nacionalizmusról, a sovinizmusról, a szélsőséges megnyilvánulásokról. Mesél a skinhead gyerekről, akit agyonvertetek a Rákóczi úton a cigányok, a cigányokról, gyerekekről, szülőkről, akiket alattomosan, orvul lelődöztek a magyar nemtudommik. És eszébe jut, az Amerikai História X. A kopaszok. A fajgyűlölők. 

A: És a skinheadek külső ismertetőjegyei: farmer, bomberdzseki, hatalmas bakancs fehér cipőfűzővel, no meg a kopasz fej. 

Janka: Értem már! Azért kopaszok, mert hajgyűvölők!

*Gyűvöl=gyűlöl (Janka kicsikori, azóta családilag használt találmánya:)

Durva volt, mikor mutattam Csonnak ezt a számot, és beugrott neki, hogy ezt a moziban látott előzetesben hallotta :)

És akkor kinyílt a szemem. Feküdtem a hálószobában, az ágyunkon. Edit sehol. Hajnali három óra. És nem értettem. Csak mondogattam magamnak, hogy én most nem itt vagyok, hanem az évzáró céges buliban, a Bowling Centerben. Mert oda indultam. Tunk. Emlékszem. Én most nem itt vagyok, hanem ott. És valószínűleg azt álmodom, hogy itt vagyok, az ágyban. De akkor mit csinálok most ott, miközben ezt álmodom? A homlokomon egy púp, a bal kezem hüvelykujj-töve, tenyérélrésze, mittommiaz, nagyon hasogat, a jobb térdem meg minden hajlításnál szúr, lángol, fáj. Ott vagyok, mert oda indultam. És nem jöttem haza. Tehát csak ott lehetek. A buliban. Mert elmentem oda.

17 óra: A-nál 3 vodka-martini, meg egy jéger.18:20: indulás: a cél (BC) pár száz méter. Üvegajtó. Pult balra. Arcok. Néhány. Nem sok.

Hajnali 3: itthon.

Ez volt az évzáró céges buli. 

Soha, soha az életben még nem éreztem ilyet. Hogy minden kiesett, és nincsenek emlékmorzsák se, amiből a képek egy-egy darabkája összeállna. 

Update1: felébredt Edit, és bejött a nappaliból. Azt mondta, Z. telefonált este fél 9-kor, hogy alszom az asztalon, mit csináljon velem. Hazahozott taxival (hálás köszönet!). 9-kor már itthon. Fejre estem. Térdre rogytam, elájultam, mittoménmi. Csonnal behúztak a hálószobába. Felmásztam-húztak az ágyra.

Update2: felhívtam Z-t, megköszöntem, hogy hazahozott. Mesélt: azon a pár száz méteren semmi baj nem volt. A és én normálisak voltunk. Aztán ott, bent, megállás nélkül ittunk. Beszédet mondtam, átadtam K-nak az ajándékot. Adott nekem kávét (amibe A beleöntötte pálinkát), a 3 sültkrumpli megvacsorálása után (közben?) asztalfejelés, elalvás. De mindebből semmi! Csak az üvegajtó, belépés, néhány arc. 

Update3: ráálltam a mérlegre (mióta tekerek, mániákus mérlegelő vagyok. kár, hogy ivásnál nem mérlegeltem. mondanám, ha vicces lenne a helyzet, de nagyon nem az). Szóval mínusz 3 kiló ez előző naphoz képest! Hova lett? Lehet, hogy abból 2,5kg az elhullajtott agysejtjeim súlya? 

Updade4: hétfőn kiderült, hogy kitől kaptam ajándékot, meg is kaptam (újra), sapka, kabát, egyebek is előkerültek.

Csak  nem tudom, hogy mi történt. Jobban megvisel lelkileg az egész, mint fizikailag. Pedig üres gyomorból hányni se kutyagumi.

Azt hiszem, nem is kérdezősködök tovább. Megpróbálom lezárni. 

Egész hétvégén dolgoztam, így kimaradtam olyan dolgokból, mint:

- Kokóék nálunk másfél év után. Az új autójukkal (Mazda6), amiről senki nem tudja kiccsaládomban, hogy igazából milyen a színe, kinézete, merthogy nem cseréltem ki a garázsfeljáró felett az izzót (5 éve, még jó, hogy nem váltogatják túl sűrűn autóikat, mert akkor gyakrabban hallanám a - teljesen jogos - korholást, hehe).

- Mariann köszöntése a szomszédban (lemaradtam egy horror film forgatásáról - majd kiteszem, ha át tudom konvertálni), de leginkább is az aggaszt, hogy az Istvánnal  a lányok (Janka és Mariann, született: 001122 és 001125) egészségére való folyamatos, megállás nélküli koccintgatásról. 

A lényeg: mivel nem voltam itthon szombaton és vasárnap, hétfő este pótoltunk kicsit a családi hétvégéből. Miután mindenki elkészült a tanulással, elfogyott a vacsora, lefolyat az utolsó csepp fürdővíz is, leültünk, hogy megvívjunk egy Crokinole csatát. 

És itt érkezünk el a címben említett heréhez: 

Ültünk a tábla körül. Miután az én pizsim egy száras alsó meg egy póló, igyekeztem úgy igazítani mindent, hogy. Na. Úgy. Hogy ne látsszon ki semmi a kinyúlt kényelmes gatyából. Pólómat behúztam, gyűrtem a combjaim közé. 

Edit: Jajj, ne már, hogy néz ki az ott lent úgy! 

Én: Miért, ha kilátszik a bal herém, az jobb?

Janka: Nem, az bal!

És a beígért kép: